mentalien
5 days ago
Post has 1 notes.
house techno bass High Quality

new mix up on soundcloud.com/mentalien #house #techno #bass

2 months ago High Quality

Tonight I listened to Krust’s 6-disc LP, Coded Language again. Brilliant stuff from start to finish.

orok kedvenc lemezborito #hospitalrecords #plasticsurgery #liquidfunk

9 months ago
obey city

Champagne Sounds

Mostanában egyre gyakrabban veszek olyan lemezeket, amikről szinte biztosan tudom, hogy nem fogom közönség előtt, bulikban játszani. Ilyen például a brooklyni Obey City EP-je is, ami nem igazán passzol abba a hangzásba, amit általában a klubokban előnyben részesítek. Aztán persze ha összegyűlik néhány hasonszőrű darab, elképzelhető, hogy összeáll egy dj-szett belőlük, ki tudja. Azt hiszem a Champagne Sounds EP-n hallható szintiorgiás, kicsit wonky-s, enyhén bass music-os és nagyon a ‘80-as éveket idéző vonalat hívják pár hónapja neonnak, és ebbe a skatulyába sorolják például Sophie vagy Zomby zenéit is. A hat track közül a Quantum Phase, a Cyber Stream és a Fallin győztek meg annyira, hogy magamévá tegyem ezt a Lucky Me kiadványt. Mellesleg kidekoráltam a dj-pultomat néhány szobanövénnyel, az itthonmixelés élménye ezáltal egy egészen új szintre emelkedett!
Hallgat

Zsákmányok Londonból – TOP 5

Sikerült egy halom lemezzel hazatérnem Londonból – ismét. Mondjuk a tavalyi úthoz képest jóval kevesebbet vettem, tudatosan próbáltam kerülni a néhány penny-s, pofátlanul olcsó darabokat, amikhez aztán itthon már valószínűleg soha nem nyúlok. Az egy évvel ezelőtti csomagból könnyen tudnék 20-30 lemezt mutatni, amit egy buliba sem vittem magammal és otthon is csak egyszer kerültek tű alá. Ezért muszáj volt továbbfejleszteni a stratégiát és csak az aktuális megjelenésekre, illetve kötelező klasszikusokra koncentrálni. Íme öt lemez, aminek legjobban örültem. 

5.
A Notting Hill-ben található Honest Jons-ban leltem rá teljesen véletlenül Joy Orbison lemezére. Az Ellipsis az a zene, amiben a Source Direct-es srác (Phil) magyarázza, hogy ők csak csinálták a dolgukat. Gondolom azért nem vettem meg ezt a korongot, mikor kijött, mert voltak számomra fontosabb rilizek, vagy már sold out volt eleve… Mindegy, a lényeg az, hogy most korrekt áron enyém lett. B oldalon a Head High remix óriási agymenés, imádom.
Hallgat 

4.
DJ Q lemeze volt az egyik olyan, amit már kiutazásom előtt tudtam, hogy fel kell majd kutatnom Londonban. Az ib-től mindössze három perc sétára található Rough Trade-ben találtam is egy példányt belőle. Könnyebben teljesült ez a kitűzött cél, mint gondoltam (sőt, később találtam máshol olcsóbban is…). Négyszámos garage EP-ről van szó, amin van 2-step, 4x4, bassline, szóval minden, ami kell. A baj mindössze annyi, hogy nem sikerült túl jóra a lemez nyomása, kissé furán szólalnak meg a zenék. Egyébként ugyanitt a Rough Trade-ben megvettem a Hackney Parrot-ot és a Jack-et is, jó kör volt.
Hallgat 

3.
Szintén tervben volt, hogy belenyúlok néhány régi chicago house és / vagy korai hardcore cuccba is, végül a Music & Video Exchange Berwick street-en található üzletében szereztem be Steve Silk Hurley kötelezőjét, a Jack Your Body-t (itt egy rövid wiki cikk a szám jelentőségéről). Újra és újra ledöbbenek azon, hogy ez egy 1986-os kiadvány. Belegondolni is „rossz”, hogy hol tartana Budapest zeneileg, ha már akkor beszivárogtak volna szélesebb körökbe az ilyen zenék. Amúgy a B oldal két track-je kicsit jobban tetszik, viccesek és játékosak. Visszatérve a Music & Video Exchange-re, eléggé szívszorító volt látni, hogy mennyire összezsugorodtak ezek a boltok. Sokkal kevesebb lemez volt a Berwick streeten és Notting Hill-nél is az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest, ráadásul az utóbbinál be is zárt már az egyik üzletük. Szóval ennyit a növekvő lemezeladásokról.
Hallgat
 

2.
Szomorú vagy sem, drum&bass-t alig vettem kint, viszont az a néhány zsákmány eléggé fontos. Itt van például az egyik örök kedvenc Dillinja szám, az All The Things-re már lassan tíz éve fájt a fogam. Volt nagy boldogság, mikor a Sister Ray-ben mindössze 4 fontért rábukkantam egy példányra. Ugyanitt szereztem be a Machinedrum-os Astrophonica 10”-est, amiről féltem már kicsit, hogy le fogok csúszni (300 db lett nyomva belőle).
Hallgat

1.
Érkezésem után az első utam a croydoni DnR Vinyl-ba vezetett, ez valószínűleg az egyetlen olyan lemezbolt a világon, ami uk garage-ra specializálódott. Évek óta terveztem, hogy eljutok ide, tovább viszont nem lehetett halogatni a kiruccanást, mivel a lemezbolt saját címkéjén újra ki lett adva El-B örökzöldje, az El-Brand. Az eladók teljesen jó arcok voltak, a vásárlás végén még ingyen lemezekkel és promo cd-kkel is el lettem látva. Szintén a saját kiadójukon jött ki a Please Don’t Turn Me On Disclosure remixe, azt is muszáj volt megvennem.
Hallgat


1 year ago
Post has 1 notes.
tc

Do You Rock?

Teljesen megörültem (megőrültem) imént, mikor a lemez rippelésben produkált lemaradás behozása során eljutottam TC gyöngyszeméhez, a Do You Rock?-hoz. A Dillinja minták nyúlásával teljesen jogosan megvádolt bristoli producer annyira gyorsan ráérzett a trap-re még tavaly nyáron, hogy pillanatok alatt legyártotta ezt a drum&bass-be oltott szörnyet, ám a megjelenéssel decemberig várni kellett. Nem ez az első eset, hogy TC más, aktuálisan hype-olt műfajt próbált a törtekkel vegyíteni, egy évvel ezelőtt például a New Style-lal mutatta meg, mennyire jól szól a moombahton 170-es tempón. A másik oldalon a Drug Fuct is rendben van, csak azt sajnálom, hogy eddig nem játszottam egy buliban sem ezt a korongot. A minap IB-vel véresen komolyan beszélgetve a Kingpin Rockwell remixe kapcsán szóba került ez a TC lemez is, előtte megállapítottuk, hogy jelenleg Fracture és Rockwell viszi az izgalmat a drum&bass-be, majd így folytatódott a diskurzus:

Balazs: Azert ezt a TC zenet nekem igazabol meg kene vennem
me: do u rockot?
Balazs: Az elobbi Fracture, Rockwell listahoz adjuk hozza TC-t is
Ja
"drug. fuct."
Remek ez a b oldal is
Kicsit szubkokusz
me: igen, dupla a oldal
zenetorteneti fontossagu
Balazs: Es ez teny.
Meg is irom wikipediara.

Hallgat

image

1 year ago
dva

Fly Juice

December óta szinte folyamatosan 20%-os akciót tart a chemi, emiatt a rendeléseim akkorára duzzadnak, hogy olcsóbb DPD-vel a szállítás, mint hagyományos postai úton, eh. Az első ilyen nagy csomagba belefért a legelső Budapest Bass Music buli (Sziget, 2011) fellépő, DVA új EP-je is. A dupla lemezes Hyperdub megjelenés összes zenéjét szeretem, de egyértelműen a Walk It Out miatt vettem, ami olyan egyszerű, mint egy bot. Hiába nem található benne a stílus szokásos eszköztára (ajtócsapkodás és “HA!” felkiáltások), én mégis a ballroom house-ok közé sorolom. Gyanítom DVA is ezért tette be a jellemzően ballroom-os felszólítást (walk it out). Ami még poén a zenével kapcsolatban, hogy pont néhány napja néztem az angol Misfits sorozatot (csapnivaló lett a negyedik évadja, de ez most nem ide tartozik), amikor hirtelen ez a track csendült fel egy bulijelenet aláfestőjeként. Nem is rossz teljesítmény, tekintve, hogy az EP hivatalosan november 22-én jött ki, a sorozat vonatkozó része pedig december 2-án ment először adásba.

Hallgat

1 year ago
brawther

My Love Is Underground

Rájöttem, hogy betegség esetén a lemezhallgatás és rippelés a legideálisabb tevékenység (az alváson kívül, de abból már túl sok volt az elmúlt 24 órában). Hasznosan telik vele az idő anélkül, hogy megerőltetném magam. Az előző postomhoz képest már faragtam is egy kicsit a lemaradásomból, most épp az októberben vásárolt My Love Is Underground korongnál járok. A párizsi house kiadó 12. kiadványa a második megjelenésük újranyomása, ami eredetileg 2010-ben jött ki és a discogs kommentek alapján nem kevés hype volt körülötte. Ebből nyilván én semmit nem érzékeltem, csak véletlenül bukkantam rá, mikor kijött a repress. A négyszámos EP producere, Brawther elképesztően jól és hitelesen idézi meg a ‘90-es évek us house / garage korszakát, sok hasonszőrű megjelenéssel ellentétben itt nem éreztem, hogy egy újabb bandwagonra ugrásról van szó. Többször játszottam már bulikban is az EP-ről, de a közönség részéről a fogadtatás mindig hidegvérű volt, ezért is érdekes látni ebben a videóban, ahogy az A38 párizsi szülőatyjában, a Batofarban mindenki megőrül az egyik track-re.

Hallgat

Mary Mary

Fun fact velem kapcsolatban: az összes lemezemet be szoktam rippelni. Otthoni hallgatáskor így nem a lemez kopik, új csomag érkezésekor pedig nagyobb figyelmet kap azáltal, hogy szertartásszerű digitalizálásban részesítem. Muszáj eldicsekednem azzal, hogy e szokásom miatt többször megkörnyékezett a legendás S.O.U.R. warez-csapat egyik oszlopos tagja. Jóféle ftp elérésekért cserébe kellett volna szolgáltatnom a ripeket, de a lelkiismeretem nem engedte, hogy erre rábólintsak… Szomorú történet ez, de jöjjön a lényeg: a londoni utam során felhalmozott lemezek miatt lassan egy éve hatalmas csúszásban vagyok a vásárolt 12”-esek feldolgozásával. Konkrétan most járok Grand High Priest remixlemezénél, amit hosszú várakozás után végül tavaly augusztusban sikerült beszereznem. Fél évvel később jó érzés ráeszmélni, hogy az általam is agyonjátszott (például itt) Bok Bok ballroom house remix mellett a két csaj, Altered Natives és Yannah Valdevit újragondolásai is teljesen rendben vannak. Mondjuk Dajae díva-vokáljával túl rosszat nem is lehetne művelni.

Hallgat

What The Future Holds

Szép gatefold borítóval jelent meg a négylemezes S.P.Y album, amiről írtam egy hosszú kritikát az IPC-re. Itt nem is véleményezném az LP-t, hiszen a cikkben részletesen írok róla jót és rosszat egyaránt. Összességében jó vásár volt, a Deepben pofátlanul olcsó áron kapható, ráadásul jár hozzá a 13 számos CD is, yea!

Hallgat

2 years ago
Post has 1 notes.
jessie ware julio bashmore disclosure

Keep me running

Készítettem tegnap egy dj-listát, amiből sikerült kifelejtenem az abszolút első helyezettet. Ha ez nem lenne jó ok arra, hogy egy külön post erejéig is megemlékezzek Jessie Ware Runningjáról, akkor még adott az a tény is, hogy az elmúlt két hónapban rongyosra hallgattam és szüntelenül dúdoltam magamban. A lényeg természetesen Disclosure-ék house remixe, amit terveim szerint nem hagyok ki a nyár folyamán egy szettemből sem, de az eredeti (és annak klipje) is nagyon tetszik az óriási ’80-as évek / Sade flashback miatt. A néhány hétig tartó „vak rajongás” után (ötletem sem volt, hogy mit hallok, de rengeteg mixben pörgött) lemezespolc ib világosított fel, hogy mi ez, és bejelentette, hogy egyébként rendelt nekem is egy példánnyal a lemezből (amit itt is megköszönnék neki!). Hiába, nagyon érzi, hogy mi kell nekem.

Hallgat

2 years ago
Post has 2 notes.
fracture

Juke vs drum&bass

A 2004-es Minimalheadzes Godfather buli óta várom, hogy elkezdjen komolyabban vegyülni a drum&bass-szel az akkor booty bassnek, most inkább footworknek és juke-nak nevezett hangzás. Tudom, a booty bass és a footwork/juke közt van különbség, de lássuk be, elég közel állnak egymáshoz. A „bass music” térhódítása, avagy mindenféle műfaj keveredése és korlátaiknak elmosódása, valamint D-Bridge-ék tevékenysége (melynek köszönhetően újra nem ciki a dnb, amire itthon a szokásos fáziskéséssel fog rájönni a közönség) szépen megalapozta azt, hogy mostanra legyen néhány producer, aki ezzel a vegyítéssel próbálkozik. Közülük legügyesebben Fracture kísérletez, akinek Get Busy című trekkje valószínűleg elég nagyot fog robbanni, ha egyszer végre megjelenik. Addig is örülhetek az egyoldalas The Limit VIP-nak, ami 10”-es korongon, diszkrét fekete címkével és nagy rózsaszín pöttyös borítóval érkezett a héten. Szerintem ez 2012 legizgalmasabb drum&bass megjelenése eddig, de gyanítom, hogy nem sokan fognak helyeslően bólogatni erre a kijelentésemre.

Hallgat

2 years ago
Post has 1 notes.
redlight lobster boy

Lobster boy, mosquito man

Redlight kissé meg van gyulladva mostanában. Elsősorban az év elején napvilágot látott Get Out My Head / Vampires maxijára célzok (ami felháborító, hogy csak mp3 formátumban jött ki), illetve a tavaly év végi, Conqueror néven leszállított, ős-elektrós Highest Orderre. Legutóbbi megőrülése a saját kiadójának negyedik lemezére került, azt hiszem a Mosquito (Man) cseppet sem visszafogott „zümmögése” az emberek többségét ki fogja akasztani. A másik oldalon hallható Planet X semmivel sem kisebb kedvenc, egy régóta várt döngülős uk funkyról van szó. Ezt a dupla A oldalas lemezt egyébként Lobster Boy név alatt adta ki, egyelőre nem sikerült megfejtenem, hogy miért. Mondjuk rá mindig is jellemző volt a különféle álnevek használata, érdemes ez ügyben elmerülni kicsit a discogsban, van pár meglepő információ azon kívül is, hogy régen ő volt Clipz. Fun fact: ez a riliz viszont CSAK lemezen kapható, ki érti ezt?

Hallgat

Horsementality

Megsaccolni sem tudnám, hogy mikor vettem utoljára Renegade Hardware lemezt, nagyon régen, az biztos. A mostani vásárlást sem kapkodtam el, a Horsementality második részével ugyanis négy hónapon át szemeztem. Van rajta két nagyon jó szám, Loxy & Skeptical és Sinistarr & Grimm művei, a másik kettő pedig teljesen érdektelen. Szóval kellett egy kis idő, mire meggyőztem magam, de vétek lett volna két ennyire formabontó számot kihagyni. Loxyék zenéje gyakorlatilag egy lábdobból és némi Whitney Houston (RIP) mintából áll, Sinistarrék pedig egy jó értelemben vett furcsa agymenést hoztak össze, utóbbi a nagy kedvenc valójában.

Hallgat

Light Up The World

MJ Cole legutoljára akkor nyűgözött le igazán, mikor két éve előrukkolt a Todd Edwards-féle I Might Be remixével. Az ingyenesen letölthető track kétségkívül lemezes megjelenést érdemelt volna, kár érte. Aki nincs képben azzal, hogy mi is a future garage, annak elég, ha ezt az egy dalt meghallgatja, az összes többi ennél úgyis rosszabb. A régi 2-step / garage elemek, azaz a technikásan felszabdalt és önmagukból kifordított vokáldarabkák, a „shuffle” dobok és a könnyed hangulat mind jelen vannak. Mindössze attól lesz „future”, hogy nem akar annyira csízi lenni, mint millenium-körüli elődje, igyekszik a fenti elemeket művészkedős, hipsteres köntösbe bújtatni. Sajnos pont emiatt válik az al-műfajban születő művek legtöbbje izzadságszagúvá, de MJ Cole ügyesen hozza ki a maximumot magából ebben az esetben is.

Yasmin legutóbbi maxijához két újragondolást is készített, egyikük abszolút passzol a fenti leírásba. A mostani átlaghoz képest jóval komplexebb ez a dal, nem csak egy jól kitalált loop ismétlődik, hanem történnek érdekes dolgok még az utolsó másodpercben is. A légies felvezető után azonnal jön a kedvenc részem, az első drop, melynél hátborzongató, ahogyan a visszafogott zongoratéma és a vokál egyszerre megszólal. A másik csúcspont négy perc körül jön, Ms Dynamite betétjénél hirtelen – de nem kellemetlenül – átvált a track egy sokkal döngölősebb, vagányabb alapra, majd észrevétlenül visszaúszik az eredeti mederbe. Végül az utolsó néhány pillanatban elejtett klimpírozás tökéletesen lezárja az elmúlt hét percet. Esélyes, hogy mindennek ellenére bulikon mégis a dub mixet fogom előszedni többször, aminek semmi köze a másik feldolgozáshoz, ugyanis itt már feszes uk funky ritmust és szégyentelenül eltorzított basszust hallhatunk. A Benny Page remixet pedig kizárólag poénból játszanám. (Amúgy gyanítom, hogy Yasmin nagyon gyorsan el fog tűnni a süllyesztőben, a karrierje eddig teljesen illeszkedik a tíz évvel ezelőtti „cuki urban csajok fél évig pörögnek menő urban producerek remixeivel” modellre.)

Hallgat